Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vincent van Gogh

 

Nem tudjuk pontosan, milyen elmebetegségben szenvedett. Orvosai epilepsziát állapítottak meg, de ma már nem fogadja el ezt mindenki. Valószínűsítik azt is, hogy szifilisz okozta paralízisben szenvedett, de nem bizonyítható. Néhányan porfíriára gyanakodnak, amely egy genetikai úton terjedő betegség, agykárosodást idéz elő. Annyi biztos, hogy van Gogh életvitele és étkezési szokásai kedveztek e betegség kialakulásának. Felmerült a mániás-depresszió és a skizofrénia lehetősége is. Szenvedélyesen szerette az abszintot, ezt a gyógynövényekből készített és akkor divatos alkoholt. Később ezt az italt be is tiltották, a mérgező hamisítványok miatt.

Egy másik magyarázat is van öngyilkosságára. Kiderült, hogy halála napján egy szemészorvosnál járt látásproblémái, szemének fáradtsága miatt. Erről leveleiben már korábban is panaszkodott öccsének. Fényre vágyott, ezért hagyta ott Párizst, de képei Provance-ban mégis egyre sötétebbek lettek. A látászavar jele is megjelent képein: a világító testeket körülvevő szivárványszínű fényudvar. Ezt a kutató azzal magyarázták, hogy van Gogh egy gyógyíthatatlan szembetegségben, zöldhályogban szenvedett. Rövid időn belül teljes vakságot okoz. Ez a hír a művésznek, aki a színek szerelmese volt, egy halálos ítéletet jelentett. De persze mindez, csak feltételezés.

1888-ban került elmegyógyintézetbe, miután megtámadta barátját - Gaugaint - egy borotvával, majd levágta saját fülét. Gaugugainnel közösen dolgoztak Provance-ban, de a megfeszített munka és a nem megfelelő életmód hatására van Gogh egyre feszültebb lett. Egyre többet veszekedtek, van Gogh robbant és végül borotvával támadt. halucinációk és epilepsziás rohamok gyötörték.

1 hónap után engedték ki az intézetből. mindenki őrültnek tartotta, magányos volt. 1889. május 8-án a saint-remy-i szanatóriumba utazott, amelyet július végén hagyott el. Két nappal később idegroham tört rá, három hétre tudatát vesztette. Magához térése után vette tudomásul, hogy gyógyíthatatlan beteg. Ezután életét a hosszú, fájdalmas rohamok és a lázas munka jellemezték.

1890. május 20-án Párizsba utazott öccséhez, Theóhoz, majd két nap múlva tovább az Auvers-sur-Oise-ben lévő szanatóriumba. Annak ellenére, hogy az orvos rövidesen gyógyultnak nyilvánította, júliusban újabb roham tört rá. Július 27-én az auvers-i vár környékén lőtte szíven magát. Van Gogh 1890. július 29-én halt meg. Utolsó kívánsága az volt, hogy Hollandiában temessék el. A ravatalát barátai napraforgókkal borították el.

 

vincent-van-gogh.jpg