Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tanulásban akadályozottság, értelmi fogyatékosság

Értelmi fogyatékosság

 

 

Gyűjtőfogalom; a fogyatékosságok egyik fő csoportjának összefoglaló megjelölése. Az értelmi fogyatékosság a központi idegrendszer fejlődési károsodásának következményeként alakul ki. Létrejöttében genetikai, és/vagy prae-, peri-, és korai posztnatális agyi működést károsító hatások, továbbá tisztázatlan kóroktani tényezők játszanak szerepet, illetve súlyosbíthatják fejlődést gátló környezeti hatások. Az állapot meghatározó jegye az általános értelmi képesség fejlődésének széles körű és számottevő meglassúbbodása, mely kihat a személyiségfejlődésre, a társadalmi alkalmazkodásra és a tanulásra. Az állapot három jelenségszinten értelmezhető: biológiai, társadalmi (szociális) és pszichés területen. A gyógypedagógia újabban a tanulásban akadályozottság, értelmi akadályozottság megjelöléseket használja.

Hatos Gyula (Gyógypedagógiai Lexikon)

 

Tanulásban akadályozottak

Mindazok a gyermekek és fiatalok, akik a tanulási képesség fejlődési zavara következtében tartósan és feltűnően nehezen tanulnak. A tanulásban akadályozottság a hazai gyógypedagógia új szakkifejezése, amelyet az enyhén értelmi fogyatékos és nehezen tanuló gyermekek csoportjának megnevezésére kezdenek használni.

A tanulásban akadályozottság kialakulásának hosszú folyamata van. A fejlődést akadályozoó okok nem kizárólag a gyermek biológiai/pszichológiai adottságaiban keresendők, hanem igen gyakroan a családi, iskolai, szociális-kulturális környezet kedvezőtlen hatásaiban. A különböző okok összegződve igen változatos tanulási problémákhoz vezethetnek. A hátrányos szociális-környezeti hatások és a tanulási sikertelenségek nagyon gyakran a tanulási motiváció tartós csökkentését idézik elő.  Hosszabb távon kialakulhat a tanulási eredményességet akadályozó oksági láncolat, ha a gyermek nem kap időben megfelelő segítséget.