Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Látássérülés

 Látási fogyatékosság, gyógypedagógiai értelemben a fogyatékosságok egyik fő csoportját képezi. A látószerv valamely részének (szem, látóideg, agykérgi központ) organikus vagy funkcionális sérülése, amely a vizuális tapasztalatszerzést - a látáscsökkenés mértékétől függő mértékben - részleges v. teljes mértékben megakadályozza. A látássérülést előidéző ok lehet öröklött v. szülés előtt, szülés közben, illetve utána szerzett. Előfordulási gyakorisága az életkorral nő. Gyermekkorban a ~ előfordulása Mo-on 1-2 ezrelék.

A ~ következményei - annak súlyosságától függően - lehetnek: tájékozódás- és mozgászavar, kommunikációs nehézségek, képzet- és fogalomalkotás zavarai, beilleszkedési problémák, érzelmi és akarati élet, magatartás zavarai.

A ~ diagnosztizálását a szemész szakorvos → tiflopedagógus végzi. A diagnózis alapja a kórforma és annak jellege (romló, megállapodott, illetve javuló), a meglévő látás minőségi jellemzői, a közeli és a távoli látásélesség, a látótér, a színlátás, a kontrasztérzékenység stb.

A ~ súlyossági fok szerint lehet: vakság → aliglátás és gyengénlátás → látássérülés.

A ~ következményei gyógypedagógiai (tifloped.) eszközökkel enyhíthetők, ill. megszüntethetők.

 

Csocsán Lászlóné (Gyógypedagógiai Lexikon)