Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Beszédben akadályozottság

Különféle eredetű károsodások következményeként megjelenő beszédhiba, hang-, beszéd- és nyelvi zavar gátolja az egyén és a környezete közötti interakciót és alkalmazkodást. Az öröklött, vele született, szerzett organikus (centrális és perifériás), funkcionális pszichés és környezeti okok következtében kialakult beszédhibák, illetve hang-, beszéd – és nyelvi zavarok a legenyhébb artikulációs eltéréstől az egész kommunikáció érintő súlyos zavarig terjedhetnek.

A beszédhiba általában a beszéd fonetikai szintjének torzulását jelenti. A beszédzavar, a beszédapparátus hátterében álló centrális sérülés miatt a nyelvi szintek érintettségével is együtt jár. A beszédben akadályozottság felléphet a beszédfejlődés különböző szakaszaiban, illetve a már kialakult beszédet, nyelvet érintheti.

Fajtái Luchsinger szerint a következők: beszédfejlődési elmaradások: megkésett beszédfejlődés, akadályozott beszédfejlődés, diszfázia, artikulációs zavarok (pöszeség, rinolália, rinofónia), beszédritmus zavarok (hadarás, dadogás), centrális zavarok (dizartia, afázia), parciális teljesítményzavarok (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia), hangképzési zavarok (diszfónia).

Fehérné Kovács Zsuzsanna (Gyógypedagógiai Lexikon)