Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A rajzelemzés történetisége

 A rajzelemzés történetisége

Freud az álmokat a tudattalanhoz vezető útnak nevezte. A képi világ is ilyen útnak tekinthető, hiszen általa megismerhetők a páciensek személyiségének tudattalan rétegei.

Történetiség

Salomon, aki művészettörténész volt, Ocipinus Canistris paviai pap rajzaira figyelt fel 1936-ban. Szembetűnő volt a rajzokon, hogy a kor jellemző kifejezési formáitól jelentősen eltért. A pap naplójából és annak rajzaiból kiderült, hogy teljesen magába kerítette a pszichózis, mikor megtudta, hogy nem ő fogja XXII. Jánost követni a pápai trónon. Téveszméi üldöztetéses tartalmakkal és vizuális hallucinációkkal is társultak.

Philippe Pinel 1801-ben arról számol be, hogy a gyógyulófélben lévő betegekbe visszatérnek az erkölcsi és művészi értékek és készségek, amelyeket erősíteni kell az egészség visszaszerzése céljából.

Tardieu (1818–1874) elsőként alkalmazta az igazságügyi orvostanban az elmebetegség bizonyítására a páciensek rajzait.

Cesare Lombroso (1885-1909) mai napig ható gondolatokat fogalmazott meg: „lángész és őrület” kifejezés is tőle származik. Szerinte az elmebetegség, a bűnözői hajlam, és a zsenialitás, mint adottság egyaránt örökletes.

Auguste Marie (1865-1934) 1905-ben alapította meg az Elmebetegek Múzeumát Franciaországban.

Marcel Réja (1873-1957) nem diagnosztikai, hanem a betegségek osztályozása szerinti szempontból közelített a betegek rajzaihoz.

Walter Morgenthaler (1882-1965) az egyik skizofréniában szenvedő betege (Adolf Wölfi) művészi alkotásairól írt. Ezzel utat nyitott a pszichiátriai betegek adottságainak kibontakoztatásához és a fokozottabb társadalmi értékeléshez.

Hans Prinzhorn (1886-1933) a pszichiátriai betegek és a társadalom kapcsolatában mérföldkő a munkássága. A heidelberg klinika 500 darabos gyűjteményét dolgozta fel, és adta ki az Elmebetegek képalkotása címmel1922-ben.

Robert Volmat (1921-1998) a képi kifejezés pszichopatológiájával foglalkozott. 1956-ban jelent meg a Pszichopatológiai művészet című publikációja, melynek anyagát a párizsi Szent Anna-kórházban állították ki. Ő alapította meg 1959-ben a Nemzetközi Kifejezéspszichopatológiai Társaságot.

Hazai jeles képviselője és úttörője a lelki betegségben szenvedők képi kifejezésénekJakab Irén.